Azt akarom, hogy halljátok
azokat a monoton, érzéki alkonyzenéket, amelyek ott lüktetnek a
világ sikátoraiban, meg a fejetekben, minden mozdulatotokban.
Tudom, hogy erre a ritmusra káromkodtok, szeretkeztek, féltek és
imádkoztok. Azt akarom, hogy lássátok saját magatokat, és
körülötte a világot. Azt akarom, hogy szétfeszítsen benneteket
az engesztelhetetlen nyugtalanság - hogy kielégüljetek és
kiürüljetek és szétessetek és belehaljatok, újra és újra,
egészen addig, míg nem marad más, csak a kielégületlenség.
